Bandersnatch: a jövő elkezdődött és te irányítod

A néző hozza meg a fontos döntéseket a főhős helyett. Ez nem egy videojáték, hanem az amúgy is formabontó Black Mirror antológiasorozat legújabb kísérletezése. Megnézése után joggal merülhet fel a kérdés: az interaktív tartalom lenne a mozgókép-fogyasztás egyik jövője?

Október elsején röppent fel a hír, miszerint a Black Mirror decemberben érkező ötödik évadában lesz egy interaktív epizód is. A részletekről semmit nem lehetett tudni, de a kiszivárgott információk alapján a filmes híroldalak arról számoltak be, hogy 90, vagy akár 120 perces is lehet a Bandersnatch munkacímet viselő rész, amelynek története teljesen a néző döntésein alapul (ezeket az információkat feltehetően a Netflix szivárogtatta ki, de hivatalos formában nem erősítette meg).

bandersnatch-netflix-2
Fotók: Netflix

A konkrétumokról még mindig semmit nem lehetett tudni december közepéig, amíg valaki ki nem szúrta, hogy ha begépeljük a szolgáltató keresőjébe a Bandersnatch szót, egy különálló Black Mirror adatlap jön elő a már jól ismert logóval és a sorozat korábbi képkockáival, Be right back. felirattal. Ekkor „szivárgott ki”, hogy a Black Mirror újabb kiadása 312 percnyi nyersanyagból készült, a hosszúsága azonban még mindig kérdéses volt. Végül december 27-én, a premier előtt egy nappal megérkezett az első előzetes is, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ezúttal nem egy teljes évadot kapunk, ahogy tavaly, hanem mindössze egy epizódot. De milyen epizódot…

A Bandersnatch megnézése után (mit jelent a megnézés egyáltalán egy olyan alkotásnál, amelynek öt befejezése van?) nem túlzás kijelenteni, hogy a mozgókép-gyártás és -fogyasztás újabb fontos mérföldkövéhez érkeztünk, aminek kiaknázása a kreatív alkotóktól, az újdonságokra nyitott forgalmazóktól és nyilvánvalóan a pénztől függ. Mert amit most lépett a Netflix, nem volt éppen olcsó és egyszerű mulatság, de úgy tűnik, hogy érdemes volt belevágni, mivel az internet tematikus szegmense napok óta a Bandersnatch körül pörög.

bandersnatch-netflix-5

Meglehetősen fura és új érzés egy olyan történetről írni, amelynek rettentően sok variációja és több befejezése is van. A számítógépes játékokból már ismerős ez a történetmesélési forma, igaz ott értelemszerűen akár több száz órás játékidővel. Erre az egyik jó példa az általam is játszott Witcher 3: Wild Hunt, amelynek főhősének döntéseit mi irányítjuk, így vezérelve őt végig a történeten az egyik végkifejletig, amit a meghozott döntések sorozata határoz meg.

A legújabb Black Mirror „film” is hasonlóan működik: időnként mi hozunk döntéseket a képernyőn látott főhős helyett, így befolyásolva az eseményeket. Míg az elején könnyű döntésekkel „puhítanak” a készítők, menet közben elég kemény dilemmák elé állítanak, a reggeli müzli-választás könnyedségét pedig a történet folyamán egészen brutális döntési folyamatok váltják fel. És ha valaki amiatt aggódik, hogy minden egyes befejezésért újra kell kezdeni az epizódot, az megnyugodhat: a zsákutcás döntéseknél, illetve az első befejezésnél felajánlja a sorozat, hogy egy korábbi döntéshez ugorjunk vissza, amelynek másik opciója teljesen új irányba viszi a történetet.

bandersnatch-netflix

A döntések pedig a rész hosszúságát és a műfaját is meghatározzák, így elsőre a Bandersnatch lehet egy negyven perces összeesküvéselmélet-thriller, vagy egy tragikus múlttal átszőtt kétórás családi dráma, megspékelve mindenféle Black Mirror-paranoiával, de egy adott szinten már mi is benne vagyunk a történetben. Konkrétan az okozza az egyik bonyodalmat, hogy – és itt enyhe spoiler következik – a ’80-as években élő főszereplő tudtára adjuk, hogy a Netflixen nézzük őt.

Ez a fajta történetmesélés teljesen formabontó és önreflexív, hiszen maga a film is arról szól, hogy egy fiatal programozó (a Dunkirk főszereplőjeként ismert Fionn Whitehead) egy döntéseken alapuló videojátékot készül létrehozni a Bandersnatch című szerepjátékos könyv alapján. A dolgok azonban (a döntéseinknek köszönhetően) nem várt fordulatokat vesznek, és ahogy az a sötét hangulatú antológia-sorozattól megszokott, egyáltalán nem a happy ending felé halad.

bandersnatch-netflix-7

Hogy miként alakul és hogyan végződik az egész, az teljesen rajtunk áll. (értelemszerűen a meglévő nyersanyag és a készítők által megadott befejezések határain belül)

Az egymásra ható rétegződés sokszor visszaköszön a képernyőről, nem beszélve az utalásokról a korábbi Black Mirror epizódokra. És arról még nem is beszéltünk, hogy Charlie Brooker legújabb története hihetetlenül jól meglovagolja a manapság nagyon népszerű ’80-as évekbeli popkulturális (film/játék/könyv/zene) nosztalgiát (lásd: Stranger Things és Ready Player One).

Nem azt mondom, hogy a Bandersnatch fogja megreformálni a sorozat- és filmgyártást, valamint a fogyasztást, de érdekes kísérletezéseket és ezek nyomán igazán formabontó mozgóképek jöhetnek ki az amúgy is egymásra licitáló stúdiók, kreatívok, showrunnerek és rendezők kezei alól. Emellett arról se feledkezzünk meg, hogy a Bandersnatch után folytatódni fog a Netflix által feltámasztott Black Mirror az ötödik évaddal, ami, ha hihetünk a sorozat írójának vidám befejezéssel apelláló részeket is fog tartalmazni. És egy ilyen interaktív rész után még ki tudja, hogy mivel rukkolnak elő…

bandersnatch-netflix-8

Megjegyzés: a Bandersnatch a Netflix applikációján keresztül nézhető interaktív formában, több eszközön pedig nem nézhető, illetve nem lehet választani a felkínált döntések közül.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s