Utazás az ismeretlenbe – Benyomások az Annihilation filmről

Mi történik, amikor a korlátolt emberi elme olyannal találkozik, aminek megértéséhez túl kevés minden eddigi tudás és tapasztalat? Amikor a fizika és a természet törvényei teljesen megváltoznak és az adott világrend teljesen kifordul magából? Hogy is várhatja el bárki, hogy választ kapjon arra, hogy milyen az emberi tudat által megmagyarázhatatlan? – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Alex Garland legújabb filmje, a sokak által megfilmesíthetetlennek mondott Déli Végek trilógia, Expedíció című kötetének mozgóképes adaptációja.

annihilation_paramount-4

A Paramount-stúdió által túl intelligensnek tartott és a széleskörű moziforgalmazás helyett Netflixre „száműzött” sci-firől ordít, hogy az Ex Machina rendezőjének újabb filmje: horror-elemekkel tűzdelt, a filmbeli világ nagy részét „balladai homályban” tartó alkotás, amely több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Egy vibráló fényjátékkal körülvett, nem a fizika és az evolúció törvényei szerint működő világba kapunk betekintést, aminek létrejöttjéről a szereplőkhöz hasonlóan a néző sem tud semmit, így együtt történik a „felfedezés”. A folyamatosan növekvő, ismeretlen világból eddig csak egyvalaki – az Oscar Isaac által alakított Kane őrmester – tér vissza, azonban feleségének semmilyen felmerülő kérdésre nem tud választ adni, majd egyik pillanatról a másikra vért köhög fel és kómába esik.

annihilation_paramount-2

A Natalie Portman által alakított főszereplő rövid tétovázást követően dönt úgy, hogy ő is megnézné a férje állapotához köthető ismeretlen és folyamatosan terjeszkedő X Térséget, ahol reményei szerint válaszokat kaphat. Vele együtt egy ötfős tudóscsoport vág neki az ismeretlennek, ami nagy valószínűséggel „felemésztette” a korábbi felfedezőit.

A vibráló burok átlépése után megszűnik minden törvényszerűség, az emberi érzékelés pedig túl kevésnek bizonyul ahhoz, ami ott vár a szereplőkre.

A horror-elemekkel apelláló sci-fi különleges útra viszi a nézőt. Helyenként gyomorforgató, időnként ijesztő, mindezekkel ellentétben pedig csodálatos képekkel, helyzetekkel szembesül az időközben meghasonuló kutatócsoport, akiknek személyes motivációi időközben felülírják a közös akaratot, emellett pedig nem akármilyen veszélyekkel kell szembenézniük.

annihilation_paramount-8

Alex Garland második filmje (nem hivatalosan harmadik, mivel kiderült, hogy az új Dredd-et is tulajdonképpen ő rendezte) nem mindenkinek fog bejönni, főként a horror-vonal miatt. A sokszor teljesen unalmas moralizálás a történetet is eléggé ellaposítja, azonban a gyönyörű képek és a végkifejlet mindenért kárpótol.

A látottak „megdolgozzák” a nézőt, és ha nem is elsőre, de néhány jelenet újranézése után ülepednek csak le, emellett a grandiózusra sikerült filmzene is sokat hozzáad az élményhez.

Az intelligens, kortárs sci-fik kedvelőinek kötelező.

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s